borzongás....következő
erschienen: 2010. 05. 12.
Magamnak írok, felszabadít, kimondatlan vágyak, megvalósításért kiáltó gondolatok, átélt, kitörölhetetlen helyzetek, mint kamaszkorom naplóbejegyzései, melyek a mai napig a szekrény mélyén pihennek. Néha előveszem őket, érdekes az akkori énemmel szembesülni. Most is csak kivetítek. A borzongás a többivel ellentétben, csak fantázia. :)
Remeg, lüktet az egész testem. Várakozás, látszólag történés nélküli percek. Áll felettem, és néz némán. A keze közelít, a lélegzetem is visszatartom. Minden előzmény nélkül, széthúzza az ajkakat és az ujjaival belém hatol. Óriási sóhaj tör fel belőlem, átlátszó nedv csillog a kézfején.
- Ön nekem való Kedves. A szajhám lesz. Tanulni fog.
**Szajha Én? Akiért versengenek a férfiak. Eddig csak válogattam, játszottam velük. Lehet ez a büntetésem?
Belső eszmefuttatásomat megzavarja, hogy átláthatatlan kendő kerül a szememre, a kötelékeim, érzem meglazulnak.
- Térdeljen le! Most mesélni fog! Addig nem állhat fel, amíg mindent meg nem tudok Önről.
Rég jártam templomban, rég ültem a gyóntató atya előtt, ömlöttek belőlem a szavak. A gyermekkorom, nővé érésem pillanatai, mosoly, keserűség, mind-mind tálcán nyújtottam át.
- Felállhat. Öltözzön fel és menjen!
- Elenged?
- Menjen!!
Kapkodva kerestem és öltöttem magamra a ruháim. Felé fordultam, de szólni nem mertem, elfordult tőlem. Kiosontam a szobából, ki a házból. Visszafordultam, hátha elkapom a függöny lebbenését, de csak néma falak, néma ablakok meredtek rám.
Kommentare
...azért a Chat-en sem ismeretlen a neve :)